Csak a hajnali órákban értünk haza Dor partijáról. Elég jól sikeredett, bár nem voltunk sokan. Már igazán kellett ez a kis kikapcsolódás, pláne a tegnap délután történtek után... Beleremegtem ha csak arra gondoltam, hogy Peter-ért versenyzek, egy olyan nővel, aki egy testhossznyival lehagyott, már a rajtnál... Ekkor váratlan kopogtattak.
-Ki az?-érdeklődtem.
-Csak én vagyok,szívem.- mondta Peet.
-Persze, csak várj egy percet!-rohantam a tükör elé, majd megigazítottam a hajamat és felvettem egy sortot, egy ujjatlan felsővel.-Nyitom!-közöltem, majd elfordítottam a kulcsot a zárban.
-Szia, édesem!-mondta, majd egy csókot nyomott a számra.
-Szia, de... nem úgy volt, hogy csak estefele jössz?-kérdeztem.
-Öhm. Igen. És most szerinted mennyi lehet az idő?-felnevetett.
Rápillantottam a faliórára, majd megdöbbenve észleltem, hogy már öt óra is elmúlt. Ezek szerint átaludtam az egész napot. Szuper... Pedig megígértem Dor-nak, hogy délben átszaladok neki segíteni elpakolni a buli maradványait.
-A fenébe! Akkor várj meg, míg felveszek valamit. Egy pillanat!
-Kels!-szólt utánam-Nem muszáj átöltöznöd, tudod, én szívesebben tölteném otthon az estém, veled.- majd elmosolyodott.
-Biztos?
-Igen.
-Hm. Valahogy most én is így érzek...rendben. De akkor mit csináljunk?
-Dvd?
-Oké. Pont múltkor találtam egy jó filmet! De előtte lenne egy megválaszolatlan kérdésem.Tegnap megígérted, hogy elmondod! Szóval...miért is szakítottatok Kate-tel?
-Nem bírsz leakadni erről a témáról, mi?
-Tudod... erre az ügyre még nem tettem pontot. Nem tudok úgy megnyugodni, hogy nem ismerem a teljes történetet.
-Hát jó, legyen. Elmondom. De ehhez le kell ülnöd, mert hosszú lesz.-megvárta míg helyet foglalok, majd folytatta- Kate-tel gyerekkorunk óta ismertük egymást. Egy óvodába jártunk, és együtt kezdtük az iskolát is. Ő volt az egyik legjobb barátom, lány létére. Talán általánosban nyolcadikos lehettem, mikor összejöttünk. Sokáig dúlt a love. Akkor nem tudtam volna mással elképzelni az életem...Aztán, minden azon a napon kezdődött, mikor a szüleim autóbalesetet szenvedtek. Aznap Katerina is velük utazott. Defektet kaptak. Apa elrántotta a kormányt, majd beleszálltak a kukoricásba. Háromszor pördültek meg. Kate egy-két horzsolással megúszta a balesetet, saját lábán szállt ki a kocsiból. Lestoppolt egy autóst, majd hazajött. Látta anyámékat amint ott haldokoltak, de nem segített rajtuk! Ott hagyta őket! Négy óráig szenvedtek az életükért, mire végre valaki rájuk bukkant... de már nem tudták őket megmenteni...-nyelt egy nagyot- Kate ezt saját maga mondta nekem, mikor szakítottam vele, mert rájöttem, hogy megcsal. Mindezt azért csinálta, hogy megörököljem szüleim vagyonát, és ezáltal ő is, mikor elveszem feleségül. Tudta, hogy a végrendelet úgy szól, hogy csak akkor kapom meg a teljes örökséget, ha megházasodom.
- Ha tudtam volna, hogy ilyen fájó ügyről van szó, nem faggatlak, sajnálom.-majd szánakozó pillantást vetettem rá, és átöleltem.
-Nem tesz semmit.
-Éés, Kate-et nem ültették le? Mármint cserbenhagyásért?
-Nem. Előadta, hogy sokkot kapott, és hogy nem emlékezett semmire az esetből...
-El sem tudom képzelni, hogy léteznek-e ennyire gonosz, álszent, szívtelen emberek a Földön.
-Úgy látszik, igen. De ezt most hagyjuk. Ezt a fejezetét az életemnek már lezártam. Örökre. Beszéljünk inkább valami másról, vagy indítsd el a dvd-t inkább!
-Rendben.
-Anyud nappalos ma?-kérdezte.
-Nem. Éjszakás.
-Hmm. Akkor csak kettőnké a ház.-majd kacsintott egyet felém és a derekamnál fogva magához húzott.-Bebizonyítsam, hogy mennyire szeretlek?-és egy komisz mosolyt villantott felém.
Megcsókolt. Lágyan, érzékien. Majd ugyanezt folytatta a nyakamon, és a vállamon. Minden porcikámat elöntötte a tűz. Szinte lázam volt. Ekkor egy pillanatra megtorpant, levette a felsőjét, majd folytatta. Letepertem a kanapéra, majd lekaptam magamról a pólómat...
Másnap reggel az ágyamban ébredtem, magamban. Csak egy cetli volt téve az éjjeli szekrényemre, amin ez állt:
"Jó reggelt szívem! Igaz nem haragszol amiért leléptem? Anyud hazajött, és nem akartam vele összefutni! :) Remélem jól aludtál! Még sok ilyen estét! Csókollak.
Peet"
Ekkor kezdtek derengeni, a múlt éjjel történtek. Elpirultam.
-Szóval megtörtént az első... -mondtam magamban mosollyal az arcomon, majd mélyet szippantottam a levegőből és elindultam a ruhásszekrényem felé. Hétfő volt. Iskolanap. Már majdnem késében voltam, így csak magamra kaptam valamit, és már csukódott is az ajtó mögöttem.
Na most egy hétig nem leszek, ne is várjatok újabb részeket... de jövőhétvégén már írok! :) Na, hogy tetszett ez a rész? :)
