Stories from the World

-Pontosan ma van a napja annak, hogy három teljes hete járunk!-mondta Peet.-Azt hiszem, ezt meg kellene valahogy ünnepelnünk...nem gondolod?-majd felém kacsintott. -Hát, rendben. De miben töröd a fejed?-Mondjuk egy piknik? Délután?-Hm... nem hiszem, hogy ráérnék. Dorothy-nak ma van…

 Másnap reggel kéz a kézben ballagtunk be az iskola kapuin. Olyan érzésem volt mintha mindenki minket bámult volna, ami valószínűleg így is történt.Feszengtem, utáltam a középpontba lenni. Peter ezt megérezte és átkarolt, majd ezt súgta fülembe:-Ne gondolj a többiekre, csak…

Másnap reggel a Dorothytól kapott huszonkilencedik telefonhívásra keltem.-Végre méltóztattál felvenni! Hogy lehet délig aludni, mikor a barátnődnek az egekben a vérnyomása, a te hibádból! Tudod, drága a márványkoporsó! Amit persze te fogsz fizetni, ha itt azonnal nem meséled el…

 Nem tudtam megbékélni azzal a szóval, hogy randi. Egyszerűen nem ment. Peterrel még alig ismerjük egymást, hogy hívhatna randira?! Csak meghálálja kedvességemet az Acapellában, egy vacsorával, kettesben. Na jó, szó mi szó tagadhatatlan, hogy ez egy igaz romantikus randevú…

 Elkísértem Peter-t a terembe, ahol a tanár abba a sorba ültette amelyikben én is voltam, csak egy másik padsorba.Órán rá-rá néztem, hogy jól van-e, de hát mi baja is lehetne, egy olyan közösségben, ahol az a szerencsétlen Kelsey White is két év alatt csak kisebb…

 Mintha megállt volna az idő... Megesküdnék rá, hogy tíz perce is ennyit mutatott az osztályterem falán lógó óra. Pedig már csak néhány perc választ el az ebédszünettől. Nem mintha annyira éhes lennék, csak egyszerűen már a könyökömön jön ki a matek. De úgy látszik,…