-Pontosan ma van a napja annak, hogy három teljes hete járunk!-mondta Peet.-Azt hiszem, ezt meg kellene valahogy ünnepelnünk...nem gondolod?-majd felém kacsintott.
-Hát, rendben. De miben töröd a fejed?
-Mondjuk egy piknik? Délután?
-Hm... nem hiszem, hogy ráérnék. Dorothy-nak ma van a szülinapja, és úgy igazából még semmit nem vettem neki.-arcát pásztáztam, abban reménykedve, hogy némi együttérzést vélek majd felfedezni.
-Öhm. Azt hiszem, mintha nekem is említette volna, hogy nem bánná, ha megjelennék. Nem tudod, mit szeretne Dor?
-Szerintem nálam jobban senki nem ismeri. Ha akarod, helyetted is megvehetem...
-Megköszönném, édesem.-majd homlokon puszilt, és átölelt.
A délelőtt követően még beszélgettünk Peterrel, majd elmentem a plázába vásárolni.
Minden ajándékboltot végignéztem, de semmi egyedit nem találtam...így a ruházat mellett döntöttem. Pont egy butikban nézelődtem, mikor arra lettem figyelmes, hogy valaki vizslat. Egy nő volt az. Hosszú ballonkabátba, maxi csizmában és hatalmas kalappal a fején, ami a fél arcát elrejtette. Tovább álltam hát, de akkor is a sarkamban maradt. Megszaporáztam lépteimet, de mint az árnyékom, úgy követett. Ekkor hirtelen megfordultam, és átellenben találtam magam vele. Körülbelül öt méter lehetett kettőnk között a távolság. Felemelte a fejét. Hosszú, fekete, hullámos fürtjei, megcsillantak a neonlámpa fényében. Makulátlan arcán, sötétzöld szeme felett, füstös smink fedte bőrét. Többnek nézett ki mint húsz. Gyönyörű volt.
Megdermedten álltunk mind a ketten, míg végre sikerült valami hangot erőltetni magamba.
-Miért követsz?
-Tudnod kell valamit!-arca komoly és rezzenéstelen volt. Elképedtem. Mégis mit kellene tudnom egy vadidegentől?
-Miről?
-Peterről.-megállt az ütő bennem. Mi csoda?
-Mi...Mit?-dadogtam. Két lépést tett felém majd folytatta.
-Felejtsd el őt! Nem hozzád való! Azt hiszed, hogy szeret? Nagyot tévedsz.
-Mégis ki vagy te?-faggattam ingerülten.
-Kate B...
-Peter Kate-je?-vágtam közbe.
-Igen.-sóhajtott.-Szóval beszélt rólam.
-Csak megemlítette a neved...akkor te lennél az exe.-nem akartam elhinni. Nem azt, hogy Peter elhagyta ezt a lányt, és nem azt, hogy most itt állok vele szembe. Hanem, hogy Peet engem választott, egy ilyen nő után, akivel bármiben összehasonlítanának, magasan ő nyerne.
-Mit mondott még rólam?
-Semmit.-böktem rá.-Mit akarsz tőlem?
-Már mondtam. Figyelhetnél jobban is! Én csak segíteni szeretnék, hidd el. Nem akarom, hogy később nagyobb fájdalom érjen. Peter nem szeret téged, csak engem akar veled elfeledtetni! De ez soha nem fog neki sikerülni, mert minket egymásnak teremtettek. Nézz rám.-egy kirakat üvege elé vezetett, ahol jól látszódtunk mind a ketten.-Nézd a hajam, a testem, az idomaim, az arcom, a ruhám...most pedig nézz magadra! Koszos melegítő és egy régi sportcipő, a frizurád aligha látott még balzsamot, az alkatod egy átlagos tizenévesével egyenlő...-a szemem megtelt könnyel-sosem leszel elég jó neki!-kicsordult egy csepp, és lefolyt az államig, ahonnan lecseppent.-Csak nem sírsz?! Nem akartalak megbántani...de ez így sokkal jobb lesz mindkettőtöknek.-majd elsétált.
Én lerogytam a földre, hátamat az üvegnek támasztottam. Majd zokogtam. Úgy éreztem, ennek a napnak befellegzett. Majd pár perc múlva összeszedtem minden erőmet, és elindultam megvenni az ajándékot.
Mikor hazaértem, átöltöztem és kisminkeltem magam, hogy kevésbé legyen feltűnő, hogy bőgtem, majd rohantam Dor partijára, késésben voltam. Útközben megnéztem a nem fogadott hívásokat, aminek hetven százalékát Peet-től kapottak töltötte ki. Négyre beszéltük meg a találkozót, és már öt múlt pár perccel. Hát felhívtam, de nem vette fel. Hagytam neki egy üzenetet:
-Szia édesem! Ezer bocsánat, hogy késtem, de mindjárt ott vagyok! Még egyszer sajnálom, csak valami halaszthatatlan dolgom akadt.-hazudtam.
Pár percre rá meg is érkeztem. Felköszöntöttem Dorothy-t, majd Peet keresésébe kezdtem.
-Nem láttad Peter-t?-kérdeztem Dor-t.
-Azt hittem veled jön. De neked kellene rá vigyáznod, már nem azért!-felkacagott.
-Úgy volt megbeszélve, hogy itt találkozunk...
Ekkor hátulról valaki átölelt. Illata ismerős volt. Csuklóján ezüst karkötő, amit mindig... ez csak Peet lehet az! Megfordultam, majd homlokon puszilt.
-Hol jártál, ilyen sokáig drágám? -kérdezte.
-Hát ugye sürgősen...szólt anya, hogy ugorjak be hozzá az irodába, mert... mamámnak ki kellett váltanom a patikából a gyógyszerét.-hazudtam...és elég jól.-Hívtalak telefonon, de nem vetted fel.
-Tudom. Lemerültem.
Ekkor eszembe jutott, hogy hol is jártam valójában, és hogy kivel is találkoztam. Összerezzentem.Mi van ha igazat mondott? Nagyot nyeltem, majd megráztam a fejem. Nem! Nem szabad ilyenekre gondolnom!
-Kelsey! Hahó! Kels. Kelly! Hol járnak a gondolataid?
-Sehol. Figyelek. Mondjad!
-Na ez az... előbb már előbb megkérdeztem egyszer. Szerinted milyen stílusú zene szóljon?
-Mindegy.-ekkor Peter megfogta a kezemet és arrébb húzott.
-Mi a gond?-kérdezte.
-Semmi.
-Tudom, hogy valami van. Láttam az arcodat előbb! Hol jártál egy órája?
-Mi ez, kihallgatás? Már mondtam, hogy a patikában!-feldúlt voltam.
-Kelsey... ne hazudj... tudom, hogy nem ott voltál. Mi történt? Ki vele!-lesütöttem fejem, szégyelltem magam. Majd egy nagyot szippantottam a levegőből és rákezdtem.
-Találkoztam vele.
-Kivel?
-Kate-tel.
-Milye...az exemmel?-megdöbbent.
-Igen.
-Mit tett veled az a szemét ribanc?
-Semmit!
-Az igazat!
-Rendben. De előbb kérdezhetek valamit?
-Igen.
-Szeretsz te igazán?
-Persze, de ezt remélem anélkül is tudod, hogy meg kellene erősíteni.
-Mindennél jobban?
-Mindennél.
-Még Kate-től is?
-Mi? Ez egyértelmű szerintem. Mivel beszélte tele a fejed az az álszent?
-Semmivel.
-Kels, így nem tudok segíteni!
-Nem szorulok a segítségedre.
-De...Figyelj, téged választottalak, nem?! Miért tettem volna, ha nem lennék beléd szerelmes?
Elgondolkodtam. Igaza volt.
-Bocsáss meg. Nem akartalak...
-Nem tesz semmit. Csak nem értem, hogy hogy bizonytalanodhattál el.
-Haragszol?-kérdeztem.
-Nem! Dehogy... egykoron velem is ugyanezt tette Kate. Könnyen rá tudja az embereket beszélni mindenre.
-Hogy szakítottatok? Vagy miért?
-Ez hosszú... majd egyszer elmesélem. De most inkább érezzük magunkat jól, és bulizzunk! Nem a kedvenc számod szól éppen?-terelte gondolataimat jobb irányba.
-De, az...
-Hölgyem! Szabad egy táncra?-kérdezte pimasz mosollyal az arcán. Nem tudtam türtőztetni magam, hát beleegyező pillantást vetettem rá. A karomat az övére helyeztem, majd együtt elindultunk a táncparkett felé.
